A magyar kultúra napját a Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Erdélyi Néprajzi Múzeum egy képösszeállítással ünnepli. A fotók a múzeum textilgyűjteményében található szabadrajzú hímzéssel díszített textíliákból kínálnak válogatást.  A képeken megörökített darabok készítése a XIX. század második felére datálható, készítési-használati helyükként a múzeumi dokumentumok mezőségi falvak nevét rögzítik, utalva a tárgyak magyar közösségekből való származására is.

Mezőség gazdag textilkultúrája már a XX. század első felében felkeltette a kutatók érdeklődését. Palotay Gertrúd és Szabó T. Attila előbb a Néprajzi Értesítőben (1941), majd az Erdélyi Múzeumban (1942, 1943) közöl alapos, gazdag vizuális anyaggal is ellátott tanulmányokat, utóbbiak  „Mezőségi magyar hímzések” címmel az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatban  különnyomatként is megjelentek. A tanulmányban bemutatott textíliák közül több darab az Erdélyi Néprajzi Múzeum gyűjteményében található.

A szerzők az ünnepi használatra szánt hímzett lakástextileket a díszítésmód alapján két nagy csoportba sorolják: az első csoportba a szálszámolásos, kötött technikájú (keresztöltés, szálánvarrott, vagdalás), a másodikba a szabadrajzú minta szerint kialakított, lánc-, szár-, Margit-öltéssel, valamint a szakirodalomban „mezőségi öltésként” meghonosodott sajátos öltéstípussal kivitelezett hímzés tartozik. 

A tájegységre jellemző két típus közül jelen albumba szabadrajzú hímzéssel díszített darabok fotóit válogattuk. E típus kapcsán a kutatók hangsúlyozzák, hogy a felhasznált minták eredetét a felső társadalmi rétegek hímzéskultúrájában kereshetjük,  annak nyugat-európai meghatározottságú reneszánsz, illetve a XVII-XVIII. századra jellemző, török hatású mintakincsének hatása azonosítható. A minták közvetítői a protestáns templomok rituális textíliái, úrasztali abroszai, kendői. Ezek hatása Erdély-szerte megfigyelhető, Mezőség esetében a minták erőteljes közösségi, alkalmanként egyéni átdolgozása a különleges. 

A mezőségi magyar parasztasszonyok munkáin a házi vagy gyári vászonra házi vagy gyapjúfonallal, pamutszállal varrt növényi motívumok elnagyoltak, foltszerűek, kevéssé kidolgozottak, az egyes motívumok közötti arányok esetlegesek. A mintaszerkezetet alkalmanként szinte felismerhetetlenségig fellazítják, majd újraalkotják.  A hímzés többnyire egyszínű, piros vagy fekete, néha a piros mintát kék vagy zöld kontúr keretezi.

Az újraalkotási folyamat eredményei egységes stílusú, sajátos bájú darabok, amelyekből  egy gazdag válogatást, reményeink szerint, 2022 augusztusára tervezett kiállításunkban is megtekinhetnek az érdeklődők. 

https://www.facebook.com/media/set?vanity=101897134536899&set=a.78747570...