A kemény teleknek köszönhetően egész Erdély területén elterjedtek a főképp juhbőrből készült viseleti darabok, ehez a birkatartás mértéke is nagyban hozzájárult bőségesen szolgáltatva a szűcsöknek nyersanyagot. A helyi szűcsök saját tájegységükre jellemző, különleges szépségű ködmönöket, oldalt gombolós melles, vagy elöl gombolós nyitott mellrevalókat készítettek. A Beszterce környékére jellemző, szászok által viselt hosszú ködmönök a gazdag díszítésnek és a sajátos szabásmintának köszönhetően kiemelkedő szépségűek, könnyen felismerhetőek, pedig a román stílusjegyeket is magukon hordozzák.
Ezeket a színes hímzéssel borított fehér hosszú ködmönöket (a női és a férfi ködmönöket egyaránt) télen viselték, vasárnap templomba menet és különböző ünnepek alkalmával. Ezt az egyedi ünnepi viseleti darabot Pelczrock-nak nevezték, fehérített juh gyapjas bőréből készítették, amelyre színes selyemhímzéssel virágokat, indákat hímeztek, a díszítést irha rátéttel, préseléssel egészítették ki, néha színes selyembojtokat is varrtak rájuk. A hímzést a ködmön elejére, hátára , gyakran az ujjára is került diszítés, ezen kívül a gyártás/készítés évét is a mellébe hímezték. A gallér általában mókus vagy vidra prémből készült.
Ez az értékes viselet, amely általában az utódokra szállt, a funkcionalitás mellett fontos szociális és nemzeti identitás jelzéssel birt.
A szász ködmön gyűjtemény az Erdélyi Néprajzi Múzeum egyik legértékesebb gyűjteménye, híven tükrözi ennek az etnikumnak a jellegzetességeit, a helyi éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodó képességét és önálló fejlődési irányát, kölcsönös függőségi viszonyban a többi környékbeli etnikummal.
A képen látható A751 jelzettel ellátott női ködmön a mellére hímzett felirat szerint 1927-ben készült, Felsőszászújfaluban, Beszterce megyében.