Kályhacsempék

Bár a fazekasok legismertebb termékei a különféle típusú és funkciójú cserépedények voltak, a XVIII-XIX. századi erdélyi fazekasközpontok kínálatában a kályhacsempék is nagy jelentőséggel bírtak.

A kályhacsempék agyagból égetett, többnyire lap alakú elemek, amelyekből eleinte a parasztházak nyitott tűzhelye fölé helyezett láng-, szikra- és füstfogó sátrat, majd a későbbiekben a plattenes fűtők oldalát is építették.

A Szilágyság legismertebb csempekészítő központjai Zilah, Désháza és Vármező voltak. A tevékenység jelentőségét bizonyítja, hogy a zilahi fazekascéh szabályzata hosszú időn keresztül egy saját csempékből épített tábláskemence elkészítését is a mesterré válás feltételeként szabta.

A legkorábbi adat, amely désházi csempekészítésre utal, 1850-ből való. Ezt az adatot, amint a csempekészítés technológiájának a leírását is dr. Kós Károlynak köszönhetjük. A főzőedények készítéséhez is használt, előkészített agyagból a mesterek drót segítségével „táblákat” vágtak, amelyeket egy napi száradás után finom homokkal megszórt negatív dúcba nyomkodtak, majd a hátoldalukra keskeny peremet ragasztottak. Száradás után a mázatlannak szánt csempét kiégették, a mázasnak készülőt fehér földfestékkel öntötték le, majd égették, zöld mázzal borították, végül másodszor is kiégették.  

A désházi kályhacsempék valamivel nagyobbak mint az erdélyi kályhacsempék általában, sajátosságuk a középre koncentrált, tömör díszítmény (a faragott fatárgyakról ismert virágmotívumokkal), amelyet nem zár le domború keret a csempe szélén.

Hosszúság: 45 cm, szélesség: 35 cm.