Novemberben a hónap tárgya a mángorló. Ez egy fából készített, a ruha simítására való nyeles eszköz, amelynek a bordás felével a rúdra csavart textíliát kisimították, megpuhították. A mángorló a vasaló megjelenésével és elterjedésével fokozatosan elveszítette a gyakorlati, funkcionális jellegét, így a gazdaságban a nők által gyakran használt eszközből lassan egy társadalmi funkciót betőltő jelkép lett, mindennapi használata teljesen felszámolódott.
Az 1950-es években zajló intenzív terep munkának köszönhetően árnyaltabb képet kaptunk azoknak a fából készült tárgyaknak az életéről (kapatisztító, guzsaj, mángorló, stb.), amelyeket a legények a jövendőbeli menyasszonyaiknak készítettek. Az ajándéktárgy nem csupán a két szerelmes párra tartózott, hiszen a fiatalok az ajándék tárgy által adták a közösség tudtára családalapító szándékukat. A díszített guzsajt általában karácsonykor, a mángorlót húsvétkor, és a kapatisztítót pünkösdkor adták át a lánynak. A lány válaszként általában saját maga által készített textiliát küldött a legénynek, s rajta keresztűl a jövendőbeli anyósának (inget, kötényt, zsebkendőt, stb ), alkalomhoz illőet. Ha meggondolták magukat, vagy a lánynak nem volt kedvére a frigy, visszaküldte a legénynek az ajándékot. Ha viszont elfogadta a díszes ajándéktárgyat, azt általában az ágya felé kiállítva őrizte már a házasság előtt.
A fából faragott, 63.4 cm hosszú és 6.4 cm széles téglalap alakú nyeles eszközhöz egy 50 cm hosszú, 3.2 cm átmérőjű nyújtófa jár. A mángorló alsó lapja rendesen bordázott, felső lapjának teljes felülete pedig véséssel, karcolással borított, piros, kék és zöld viasszal spanyolozott, nyélgombja pedig szines tulipánban végződik. A lap több mezőre osztott, virágmotívumokkal, két nyolc szírmos rozettával, valamint szív alakú levelekkel van diszítve. Meg kell említeni a faragott domború madáralakot is, amely teljesen kiemelkedik a mángorló síkjából a diszített lap elején. Két keskeny oldalán vésett felirat található: ÉLJEN ·AKI ·KÉSZITETE· MOLNÁR· LÁSZLÓ ·KÉSZÜLT· 1950 BEN· A NAGY· IRÉNKE· RÉSZÉRE, valamint PIROS ·RÓZSA ·KÉKNEFELECS ·KEDVES· ELNE ·FELECS· MERT ·ÉN ·SZIVBŐL· SZERETLEK
A régebbi darabok díszítésére a kevésbé mély vésés, karcolás és a geometrikus elemek uralkodása a jellemző, azonban a falusi faragók által készített és díszített mángorlókon a 19. sz.-ban elkezd előtérbe kerülni a virágornamentika, megjelenik a színezés is, a spanyolozott díszítő technikával. Gyakran évszámot, feliratot is találunk díszítő elemek között, legtöbbször a készítő és/vagy a használó nevének kezdőbetűit vagy a nevét is rávésték, majd a 20. sz.-ban a felirat szerelmi vallomást és jókívánságot is tartalmazhatott.
Az általunk bemutatott tárgyegyüttest a szilágysági Désházáról vásárolták 1954-ben az Erdélyi Néprajzi Múzeum részére, további 287 tárggyal együtt.