Április (latinul Aprilis, az aperio, -ire =megnyitni) az év negyedik hónapja, amikor a tavasz kibontakozik, a növények kirügyeznek, s a pásztorkodás időszaka is beindul. Ekkor szervezik meg a nyájakat, csordákat, s ekkor mérik az állatok tejhozamát is. Ezért esett a választás a pásztorbotra az áprilisi hónap tárgya választásakor.

A pásztorok által használt bot több funkciót is betöltött, a nyáj terelése mellett támaszkodni is lehetett rá, átsegített az akadályokon, patakokon, vadállatok ellen is jól fogott, és pihenésre is kíváló támasz lehetett. A pásztor bot a mesterséget is jelezte, általában a juhász készítette és faragta ki. A román pásztorok átalában két típust használtak, az egyszerű, egyenes botot és a bunkósbotot. (furkós bot, görcsös bot elnevezéssel is találkozhatunk)

A képen látható, 6886 leltári számmal ellátott pásztorbotot mogyorófából faragták, hengeres alakúra, egyik végén lapított macsukával. A bot felületének felső kétharmada rovatkákkal, karcolással és metszéssel cifrázott, geometrikus motívumok borítják a felületeket-és a felület osztó vízszintes regisztereket (farkasfog, rozetta, zigzag, háromszögű ékek), de találunk növényi motívumokat is, levelet, fenyőágat és cserépbe ültetett virágot, de naiv stílusban állatot is karcoltak rá, kóst vagy kecskét. A bot felső részén megjelenik egy felírat is, „Indolean Iiuon * 1909”, a tulajdonos neve és a bot elkészítésének az évszáma.

A Kolozs megyei Apahidáról származó pásztorbot 1924-benkerült az Erdélyi Néprajzi Múzeum tulajdonába.