Előző bejegyzésünkben említettük, hogy a désházi asszonyok fánkkal kedveskedtek betegágyas komaasszonyuknak. Ennek egyik, a Szilágyságban és Biharban egyaránt elterjedt változata volt a „tarkedli”, „tarkerli” néven ismert változat, amelynek egyik megnevezése – „cseh fánk” a sütemény eredetére utal. A fánktésztához hasonló, de keményebbre dagasztott, s formával kiszaggatott tésztát a tarkerli esetében nem bő zsíradékban, hanem az erre a célra készített cserép- vagy fémtepsi kevés zsiradékkal megkent rekeszeibe szaggatták, s megsütötték. Az edényféle a sütemény után a „tarkerlisütő” nevet kapta.
A képen látható, dr. Kós Károly által 1954-ben megszerzett, s a használat jeleit mutató sütőedény az egyetlen ilyen típusú darab a gyűjteményben. Háromszög alakját hat darab korongolt tálacska egyesítése eredményezi, a tálacskák szája az összekötő laphoz ragasztás síkjában hatszögűvé alakul. Az edényt egyik oldalfalán ragasztott füllel látták el, felületét fehér földfestékkel , belül színtelen, kívül borostyánnal barnára színezett mázzal vonták be.