A földművelés egyike a legrégősibb foglalkozásoknak, az ásó pedig azon eszközök közé tartózik, amellyek segítségével a földet termékennyé tették. Ilyen például az az N7434 jelzettel ellátott tárgy a Szilágy megyei Ketesdről, amely az Erdélyi Néprajzi Múzeum állandó kiállításában található.
Az ásó elsősorban a föld fellazításához, ásásához használatos, a kisebb gyökereket vágja el, gödröket, sáncokat ásnak vele, és előkészítik a termőföldet a trágyázásra, vetésre.
Az anyagot amiből készűlt és készűl az ásó, valamint a tárgy formáját elsősorban a funkcionalitás határozza meg. Az ásó legősib formája egy olyan vastag, de laposabb ág volt, amelyet kihegyeztek, és aminek egy meghagyott, de lerövidített ágából olyan támaszt alakítottak ki a lábnak, amelynek segítségével a láb nyomása elősegítette az eszöz földbe hatolását. A ma is általánosan használt forma is ezt a funkciót teljesíti, csak az ásó maga vasból készül, felső része behajlítva, hogy lehessen a lábbal nyomni, a nyele pedig fából. Van olyan ásó is, mint amilyen a mi tárgyunk, amelynek a vastag nyelébe vágnak egy olyan részt, ahol rálépve a láb megakad, függőleges nyomást gyakorolva az eszközre.
dr. Silvestru Petac
