Az Erdélyi Néprajzi Múzeum Románia első néprajzi múzeuma. Megalapítására 1922-ben került sor, azonban hivatalosan csak 1923 január 1-től kezdett el működni. A múzeum az első olyan román múzeum, amely egy tudományos program szerint lett létrehozva, és amely létrehozásán a kor nagy szaktekintélyei vettek rész. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum létrehozását az Erdélyi Igazgató Tanács kezdeményezte, amely Coriolan Petranu, a múzeumok fő felügyelője személye által tette meg az első lépéseket ezzel a céllal. Az Erdélyi Igazgató Tanács feloszlatása után, a múzeum létrehozásának projektjét a „Károly Herceg” Kulturális Alapítvány (Fundaţia Culturală „Principele Carol”) vitte véghez. 1922 május 1-én az Alapítvány a múzeum megszervezésével megbízott bizottságot hozott létre, melyet a kor olyan illusztris személyei alkottak, mint Sextil Puşcariu, George Vâlsan, Alexandru Lapedatu, George Oprescu és Romulus Vuia, aki a múzeum első igazgatói szerepét is betöltötte (1923-1948).

Az 1922-1923 között lezajlódott első kutató utak 1230 tárgy beszerzésével és 160 fényképfelvétellel záródtak. Ezek a néprajzi tárgyak alkották az első állandó néprajzi kiállítás háttéranyagát, amely megnyitására 1923 tavaszán került sor. 1925-ig a múzeum ideiglenesen a George Bariţiu utcában, a volt Iparművészeti Múzeumban működött. A múzeum első állandó székhelye a Mihai Viteazul téren volt, egy olyan épületben, amely régebb, többek között az Ereklye Múzeumnak is helyet adott. 1928. június 17-én az itt megnyíló különleges állandó kiállítás, a következő tematikus részeket tartalmazta: gyűjtögetés, vadászat, halászat, földművelés, állattartás, házi textilipar, szűcsművesség, fazekasság, bútor, építőelemek, konyha, népviselet, varrás és szövés, néprajzi térképek.

1935 és 1957 között, az 1940-1945 közötti megszakítást leszámítva, a múzeum a város sétatéri Kaszinó épületében működött. Itt nyitották meg hivatalosan 1937. július 17-én, II. Károly király jelenlétében a harmadik állandó kiállítást, amely ugyanazokat a tematikus részeket foglalta magába, amelyek az 1928-ból való állandó kiállítást is alkották.

A múzeum 1940–1945 között Nagyszebenbe menekült és ott folytatta tevékenységét. Itt, Romulus Vuia kezdeményezésére, lett megalapozva egy új szabadtéri néprajzi részlegnek a létrehozása. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 1945 júliusban visszaköltözött Kolozsvárra, ezt követően Nagyszebennek maradt örökségül az a kiállítási alap, amely idővel tovább fejlődve a jelenlegi Hagyományos Civilizáció Múzeumává alakult.

Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 1957-ben kapta meg jelenlegi székhelyét a Memorandumului út, 21. szám alatti Redut műemlék épületet, amelyben jelenleg is folytatja tevékenységét.